Magyar Állatorvosok Világszervezete

RENDEZVÉNY

Országos Állatorvos Nap és Emlékülés

(Budapest, 2006. október 21-22.)

A Magyar Országos Állatorvos Egyesület a Magyar Állatorvosok Világszervezetével, a SZIE-ÁOTK-val, az MTA Agrártudományok Osztályával, a Magyar Állatorvosi Kamarával és a Magyar Állat-egészségügyi Szolgálattal, nagyszámú határon túl élő magyar állatorvos részvételével, kétnapos rendezvény keretében tartotta meg az éves állatorvos napot és emlékezett meg az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójáról.
Jelen lapszámunkban az Emlékülés eseményeit elevenítjük fel, amelynek fő szervezője a Világszervezet volt.

A Magyar Állatorvosok Világszervezete elnökének megnyitója

Tisztelt Emlékülés!

Igen, ötvenéves évfordulónk emlékülés. Emlékülés, mert 1956 októberének boldog, fölemelő pillanatait igen gyorsan követték a vérbefojtás napjai, a megtorlás évei, az elhallgatás-elhallgattatás évtizedei, melyek azért nem ünneplésre méltó események.
  Szabadság és bátor lét. E két föltételben határozta meg SZÉCHENYI ISTVÁN a fejlődés zálogát. '56 forradalma a bátor létet bizonyította, a szabadságra még évtizedekig kellett várnunk. Ismételem: szabadság és bátor lét, a fejlődéshez a legnagyobb magyar szerint is a két feltétel együttes megléte szükségeltetik.
  Mi, magyar állatorvosok, a mai nappal is, és 9 éve már szervezett keretek között, nyilvánvalóvá tesszük, értjük a szó "nemzeti" s a fogalom "nemzeti ünnep" tartalmát. Tudjuk, a magyar nemzet és Magyarország nem azonos fogalmak. Dogmaként fogadjuk és jelszóként alkalmazzuk a Világszervezet alakulásakor CSOÓRI SÁNDORtól, a Magyarok Világszövetsége akkori elnökétől kapott mondatot: "Csak egy lélekben megszervezett közösség alkothat nemzetet".
  A magyar nyelv igen kifejező árnyalataira, s az ezzel játszadozókra is figyelemmel, magunk ehhez az illyési értelmezést tartjuk az irányadónak: "Nemzeti, aki jogot véd, nacionalista, aki jogot sért. Bármikor, bárhol."
  Hogy nemzeti ünnepünk ma is nemzeti legyen, velünk van 232 határon túli kollégánk, akik egyébként sosem költöztek el Magyarországról. És mi is velük vagyunk.
  Föl kellett tegyük magunknak a kérdést, miről szólhat egy 50. évfordulós emlékülés, melynek apropóját évtizedekig bűnös cselekedetnek hirdette, elhallgatta-elhallgattatta a Földünk egyhatodát rabságban tartó birodalom.
  Miről szólhat az az emlékülés, melynek tanúi jórészt még a hallgatás időszakában eltávoztak, sokuk titokként magával vitte a tényeket, sokuknak családját sem leltük? Miről szólhat egy emlékülés, melynek tényeire leginkább az a jellemző, hogy jórészt földerítetlenek, földolgozatlanok?
  Emlékülésünk csak úgy lehetne teljes, ha nem csak az áldozatokról, az áldozathozatalról, hanem a szép, a megható, a fölemelő pillanatainkról is megemlékeznénk.
  Megemlékeznénk az azóta állatorvossá cseperedett kisdiákról, aki gyermekként átélt élményeit titkos verses füzetben őrizgette, vagy aki jó szavalóként tömegek előtt adta elő a Nemzeti dalt. Azokról, akik fölnőttként emberek maradtak az embertelenségben és segítségére siettek bajba jutott kollégáiknak. Beszámolnánk arról, hogyan élték meg határon túli kollégáink ugyanazon elnyomó tömbben, de a nemzet országhatáron túli részeként forradalmunkat.
  Megilletné a megemlékezés, megillette volna a meghívás azon hajdan szovjet, ma orosz nemzetiségű állatorvos-kollégánkat is, akinek VONZA ANDRÁS kollégánk miniszterként 2001-ben, a 45. évfordulón a Magyar Köztársaság Kormánya nevében Szentpéterváron kitüntetést adott át, mert 1956-ban kiállt a magyarok mellett, s kiállásáért börtönbüntetést szenvedett el. Sajnos, (eddig) nem leltük föl.
  Meg kellene emlékeznünk azon kollégáinkról, akiket a forradalmat megelőző, azt kiváltó elnyomás időszakában zártak ki Egyetemünkről vagy börtönöztek be.
  Megilletné a megemlékezés azon kollégáinkat is, akik kiálltak a forradalom mellett, abban tevőleges szerepet vállaltak, de környezetük vagy éppen a bíró megvédte őket a megtorlástól vagy a még súlyosabb következményektől, s folytathatnám az általunk is ismert, fölhalmozott, még megválaszolatlan kérdések, hiányok-hiányosságok sorát.
  Mindezért azzal ajánlom figyelmükbe mai emlékülésünket, hogy ez legyen a kezdet, melyet folytatnunk kell, a teljesség igényével.
  Ma Emléklapokat is átadunk. Tudjuk, az érdemeket tekintve korántsem teljes a kör. Kérem, fogadják el, amit rendező elvként követtünk: ma azokat tiszteljük meg ezzel, akik börtön, internálás közvetlen érintettjei voltak, ill. tanárainkat, akiket kiállásukért eltávolítottak Egyetemünkről. Tetteikért a Kar elismeréssel adózik, meghurcolásukért a Kar legalábbis erkölcsi elégtételt nyújt. Kérem, értékeljék azt, hogy e cél érdekében a magyar állatorvos-társadalom összefogott.

Dr. Szieberth István

Alma mater

A forradalom és az azt követő megtorlás alma materbeli eseményeiről KUTAS FERENC professzor számolt be, KARASSZON DÉNES pedig az állatorvosi kar áldozatairól emlékezett meg.

Az alma mater az 1956-os forradalom és a megtorlás időszakában

  A szerző korabeli dokumentumokkal, fényképekkel, filmrészletekkel gazdagon illusztrált előadásában a korszak három tragikus hősének sorsát követve mutatta be 1956 októbere, és az azt követő megtorlás eseményeit.
  Egyikük, URBÁNYI LÁSZLÓ professzor (1902-1974), aki MÓCSY JÁNOS akadémikus, igazgató váratlan lemondása folytán került a Főiskola igazgatói székébe. Bár megbízatása hivatalosan csak 1956. november 1-jétől kezdődött, már a forradalom időszaka alatt is átvette az intézmény irányítását, és azt egészen eltávolításáig (1957. augusztus 30.) gyakorolta. Nagyrészt neki és közvetlen munkatársainak köszönhető, hogy ennek a kiélezett időszaknak az eseményei a Főiskolát - a többi felsőfokú tanintézményhez viszonyítva - csak kevéssé érintették. URBÁNYI tevékenységével, sorsával a MÁL két alkalommal is részletesen foglalkozott, ezúttal utalunk az ott leírtakra (Magy. Állatorv. Lapja, 1993. 113.; 2003. 125. 59.)
  Kevés említés történt viszont korábban azokról, akik URBÁNYI LÁSZLÓ közeli munkatársaiként áldozatos módon vették ki részüket az alma mater védelmében, és akiket ezért mondvacsinált okokból 1957-ben szintén elbocsátottak. KÓMÁR GYULA professzor, GUOTH JÁNOS docens, TARY MÁRIA adjunktus került erre a sorsra. Rajtuk kívül RONYECZ BARNA nyelvtanárt, KALMÁR FERENCNÉ ügyintézőt és ROMHÁNYI ILLÉS önálló laboránst is eltávolították a főiskoláról. Külön kell szólni a hallgatóság lelkes, rendkívül összerendezett és hatékony tevékenységéről. A hallgatók a Főiskolán kívül a környéki pék- és tejüzemben, a Péterfy Sándor utcai kórházban egyaránt példamutató módon álltak helyt. Közülük szintén heten kerültek a kizárás sorsára (HARKA ÖDÖN, JAKAB REZSŐ, BALÓ KÁROLY, GÁL GYÖRGY, IGLER GYÖRGY, KOVÁCS IMRE, ANDRIK PÁL). Hét dolgozót és nyolc hallgatót szigorú megrovásban részesítettek.
  BÓNA ZSIGMOND (1930-1957) személye és tragikus sorsa eleddig úgyszólván ismeretlen volt a kar számára. Az 1949-ben beiratkozott állatorvostan-hallgatót harmadéven tanulmányi okokból kizárták az intézményből. Ezután lakhelyén, Pomázon fizikai munkásként helyezkedett el, majd megkomolyodván, tanulmányai folytatása érdekében felcserként dolgozott a pomázi állatorvos mellett. Készült visszavételi kérelmének beadására. De közbeszólt a történelem. Október 23-a után a lakóhelyén is rendkívül népszerű, közösségi szellemű fiatalembert a helyi nemzetőrség parancsnokának választották meg. A lakosság egyöntetű véleménye szerint jórészt neki köszönhető, hogy Pomázon a forradalmi események alatt viszonylagos rend uralkodott, és nem folyt vér. Egy ízben a csaknem kialakuló lincshangulat közepette ő mentett meg egy államvédelmis házaspárt az Andrássy út 60-ból kiszabadult rabok felhevült csoportjának bosszújától.
  A forradalom letiprását követően a feloszlatott nemzetőrség által korábban lefoglalt fegyvereket és lőszereket sürgetésük ellenére sem szállíttatta el a szentendrei katonai parancsnokság, ezért azokat társaival együtt elrejtették egy közeli homokbányában, titoktartást fogadva. Időközben ZSIGMOND december 28-án beadva visszavételi kérelmét az Állatorvosi Főiskolára, amit 1957. január 14-i dátummal el is fogadtak. A határozatot már csak szülei tudták átvenni, mivel ő akkor már társaival együtt letartóztatásban volt. A vád: az ellenforradalomban való részvétel, és fegyverrejtegetés egy újabb ellenforradalom előkészítése céljából. BÓNA ZSIGMOND február 11-én tehát már mint visszavett állatorvostan-hallgató állt a Fő utcai katonai statáriális bíróság előtt. A tárgyalás formális és rövid volt, a megjelent mentőtanukat nem engedték be a terembe. Öt korábbi pomázi nemzetőrt halálra ítéltek, egy vádlottat felmentettek. Három halálos ítéletet kegyelemből életfogytiglani fegyházra változtattak. Másnap, február 12-én hajnalban a Kozma utcai börtönben BÓNA ZSIGMONDon és társán, KATONA SÁNDORon a kötél általi halálos ítéletet végrehajtották. A szülők közel egy évtizeden keresztül keresték fiúk jeltelen nyughelyét, amit végül némi szerencsével megtaláltak. Jászberényben temették el, és ma közös sírban nyugszik szüleivel.
  A rendszerváltás után 1991-ben GÖNCZ ÁRPÁD Köztársasági elnök posztumusz kitüntetést nyújtott át a család hátramaradott tagjainak. 1993-ban BÓNA ZSIGMOND Pomáz díszpolgára lett, és az idén ugyanott emlékművet avattak a város hős mártír fia tiszteletére.
  Az előadás harmadik központi alakja TATAY ZOLTÁN (1936-1956), szerencsi állatorvos dinasztia sarja. 1956 őszén harmadéves állatorvostan-hallgató. Zseniális képességű, rendkívül művelt fiatalember. Leckekönyvében a jelesek sorjáznak egymás mellett. ZOLTÁN a forradalom első napjaiban, nem bírván a tétlenséget fehér köpenyt öltött és fegyverropogás közepette elindult sebesülteket ápolni, életet menteni. Október 24-én egy számára ismeretlen honfitárs megmentésekor halálos lövés érte. Fiatal életét áldozta egy nemes cél érdekében. Ideiglenesen a Főiskolán hantolták el. Néhány hónap múlva szülőhelyére, Szerencsre szállították, ahol nagy részvét mellett temették el.
  A rendszerváltást követően az iskolatársak, az állatorvos barátok kezdeményezésére Szerencs városa példamutató módon ápolja mártír fia emlékét. Alapítvány, emléktábla, sporttelep, utca őrzi TATAY ZOLTÁN nevét. Karunk október 22-én szintén emléktáblát avatott TATAY ZOLTÁN első ideiglenes nyughelyének közelében, a kémiai tanszék falán.
  (A MÁL egyik következő száma részletes foglalkozik majd rövidre szabott, tragikus, de mégis felemelő életpályájával.)
  Végezetül KUTAS professzor az Állatorvos-tudomány Kar nevében mélységes tisztelettel és főhajtással emlékezett mindazokra az oktatókra, dolgozókra és nem utolsósorban hallgatókra, akik 50 évvel ezelőtt a nemzeti érzés, a kari összetartozás szellemében, önfeláldozó módon álltak helyt az alma mater védelmében, és akiket egy brutális hatalom megtorló intézkedésekkel sújtott. Idézte HORATIUSt: Exegi monumentum aere perennius - hiszen ők is ércnél maradandóbb emléket állítottak maguknak.

'56 forradalma karunk történetében

Állatorvosok a történelem viharában

Mottó: A szabadságharcot vérbefojtották,
de a forradalom győzött

  1956 forradalmának és szabadságharcának történelmi-politikai jelentősége a nemrégiben hazánkba látogatott BUSH amerikai elnök szavai szerint is világraszóló méretekben tiszteletre méltó és példamutató. Az Elnök a legutóbbi napokban az észak-karolinai Greensboroban elhangzott proklamációjában forradalmunk 50. évfordulójának napját a zsarnokság felett aratott győzelem elismerésének napjává nyilvánította. De, a mi '56-unkat végül is magunknak kell igazolnunk.
  Elérkezett az ideje annak, hogy felidézzük, mit jelent '56 a magyar állatorvosi kar, tágabb értelemben a magyar állategészségügy történetében?
  A vonatkozó részadatok összegyűjtésében a Magyar Állatorvosok Világszervezete végzett áldozatos munkát; köszönet érte.
  Ha meg akarjuk érteni, hogy miért tört ki a forradalom, egészen 1945-ig kell visszamennünk.
  Kollégáinknak, akik a II. világháború alig motorizált magyar hadseregében átélték a lovak kínhalálát és értelmetlen pusztulását, még végig kellett nézniük országunk maradék lóállományának a tsz- szervezés céljából végrehajtott kegyetlen leölését is. Mindehhez szükség volt a felkészültsége, szervezettsége, hatékonysága és eredményessége alapján a nemzetközi élvonalban levő magyar állategészségügy szovjet minta szerinti átszervezésére. A doktori cím használatát, sőt megszerzésének lehetőségét is eltörölték. Az osztályharc, a klérus és a kulákok elleni féktelen gyűlöletkeltés, a kitelepítések, az internálások korában a terror - természetesen - az állatorvosokat is elérte.
  DR. CSONTOS LÁSZLÓt, Ludovika Akadémiát végzett fiatal katonatisztből lett kollégánkat a Phylaxiában kezdő kutatóként folytatott immunológiai feladatának végzése során szabotázzsal vádoltak meg, koncepciós pert indítottak ellene és börtönbüntetésre ítélték. FEHÉR MIKLÓS DR.-t 1953-ban, azon az alapon, hogy - mint az ítéletben olvassuk - "szándékosan terjesztette a száj- és körömfájást" a Pest Megyei Bíróság 15 évi börtönre ítélte. Az indokolás szerint "Amerika Hangja irányította a gyilkos állatorvos kezét". A periratokat DR. GERENCSÉR FERENC állatorvos dolgozta fel részletesen jogászdoktori disszertációjában (2000).
  Az állatorvos-történész feladata hűvös, sziklaszilárd tárgyilagossággal megemlékezni
- azokról, akik fegyvert fogtak és hősként harcoltak; akik tűzharcban megsebesültek vagy hősi halált haltak;
- a véletlen áldozatokról;
- az üldöztetésekről, amelyeket kollégáink a forradalom leveretése után szenvedtek;
- nyilvántartani mindazokat a magyar állatorvosokat, akik a felkelés vérbefojtása után, a megtorlástól félve, akár korábbi politikai üldöztetésük, szakmai elnyomatásuk miatt elhagyták hazánkat;
- összefoglalóan megvilágítani '56 forradalmának emlékét a magyar állategészségügy történetében;
- tanulságot levonni a jövőre nézve.
  A mai napon a hősiességről és az üldöztetésről kívánok szólni.
  Eltévedt golyó találta homlokon a fegyverropogást hallva ablakán kíváncsian kitekintő DR. MÁTHÉ JÓZSEF kollégánkat. A fegyveres harcban - saját korábbi elbeszélése szerint - részt vett KATONA LÁSZLÓ állatorvostan-hallgató. Szerencsére nem fogták el, hősiességére később sem derült fény, így nem is került az üldözöttek listájára. Az '56-os forradalom névtelen hőse azóta elhunyt, titkának részleteit magával vitte a sírba.

Bebörtönzések

  Halálos ítélet közelébe került DR. HORVÁTH LÁSZLÓ. Negyedéves hallgatóként a Bécsbe kitelepített egyetemmel kellett elhagynia országunkat, a háború befejeztével nyolcadmagával gyalog tért haza, de csak '48-ban igazolták, akkor fejezhette be tanulmányait. Díjtalan, majd díjas gyakornok lett az anatómiai intézetben. ZIMMERMANN professzor kényszernyugdíjazása után azonban neki is távoznia kellett. Az Orsz. Állat-egészségügyi Intézetben kórboncnok volt, majd a Szeged melletti Újszentivánra került, amelynek szerb nemzetiségű, tehát nyilvánvalóan a "láncos kutya" TITÓhoz hű lakosságát akkor telepítették ki juhhodályokba, a Debrecen melletti Ebesre. Egy szép szerb kislány éppen nem volt otthon, amikor a lakosságot teherautókra rakták, így véletlenül falujában maradt. Megszerették és nemsokára el is jegyezték egymást, emiatt azonban "jóakaróik" feljelentették őket. Az FM főosztályvezetője három áthelyezéssel büntette.
  HORVÁTH DR. Csanádpalota NB II-es futballcsapatának erőssége volt, ezért Csanádpalotán községi állatorvosként folytathatta munkáját. A kuláklistán szereplőknél a tanácselnök és a párttitkár megtiltotta számára a munkavégzést, ezért azok állatait titokban, éjszakánként látta el.
  1956-ban megválasztották a Forradalmi Bizottság elnökévé. Ebben a pozíciójában megtiltotta fegyver behozatalát a faluba; elbújtatták és búvóhelyükön táplálékkal látták el a kommunistákat, az orosz megszállás után azonban elfogták és a gyűjtőfogház után a kistarcsai internálótáborba vitték. Az internálótáborból egy krumpliba rejtett levélkét sikerült kijuttatnia a legfőbb ügyészhez, aki ügyét kivizsgálta és szabadlábra is helyeztette. "A legfőbb ügyész Budapesten parancsol, mi pedig itt" közölték vele a makói pufajkások, és a tököli internálótáborba szállították, majd "a Népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése" címén vádat emeltek ellene. A halálos ítéletet maga után vonó vád alapján a szegedi Csillagbörtön siralomházába került. Csodálatos szerencséje volt, hogy fellebbezési ügye egy olyan bíró elé került, akit korábban igaztalan vádak alapján elítéltek és sokáig szenet lapátolt a szegedi vasútállomáson. Az akasztás elmaradt, sőt a börtönből kibocsátották, de állásvesztésre ítélték, és rendőri felügyelet alá helyezték. A szegedi vágóhídon kapott segédmunkási (takarítói) állást. Innen küzdötte fel magát, 1967-ben már Kiskunhalason városi vezető főállatorvosként működött a rendszerváltásig. Akkor - családi hagyományoknak megfelelően - belépett a Kisgazdapártba, kisgazdapárti képviselőként a parlamentnek is tagja lett.
  DR. GYŐRY PÁL szülei gazdálkodó emberek voltak, de - szerencsétlenségükre - a Sátoraljaújhely melletti Nagygéresen, amit az I. világháború után létrehozott Csehszlovákiához kapcsoltak. Sárospatakon végezhette a gimnáziumot, kitűnő tanuló volt, ezért az ottani (Ref.) Teológiai Akadémiára is felvették, egy év után mégis abbahagyta teológiai tanulmányait és Budapesten állatorvosi oklevelet szerzett (1939). Az állatorvosi tisztivizsga sikeres abszolválása után Erdélyben lett járási főállatorvos, de már 1941-ben behívták katonának, nem sokkal később szovjet-orosz fogságba került. Hadifogságból szabadulva, Mátészalkán járási főállatorvosi pozícióba küzdötte fel magát. 1956-ban a Forradalmi Bizottság tagjává választották. E feladatkörben tett kijelentéseiért a forradalom vérbefojtása után felelősségre vonták és öt és fél év börtönbüntetésre ítélték. Börtönbüntetését az akkor épülő Sztálinváros mellett felállított börtöntáborokban töltötte. Amnesztiával szabadult, de csak mesterséges termékenyítő állomáson dolgozhatott, ott is a legalacsonyabb fizetés ellenében. Így került nyugállományba, ugyancsak a legalacsonyabb nyugdíjjal.
  DR. ZANA JÁNOS kollégánk 1938-ban szerzett állatorvosi diplomát. Kötelező katonai idejének leszolgálása után a frontra került, a 2. magyar hadseregben már hadnagyként teljesített frontszolgálatot. A háború befejeződése után leszerelt és Villányban lett állatorvos (1945), egyben tagja lett a Kisgazdapártnak, 1956-ban a forradalmi munkástanács elnökévé választották. Ez elég volt ahhoz, hogy a forradalom leverése után letartóztassák és 3 év szabadságvesztésre ítéljék. 1958-ban amnesztiával szabadult.
  DR. RADÓ ANDRÁSt 1938-ban avatták állatorvossá, utána KOTLÁN professzor mellett dolgozott a Parazitológiai Tanszéken. Ezt követően Szentesen volt körállatorvos, de 1942-ben behívták frontszolgálatra, hadifogságba esett, de onnan sikerült megszöknie. Hazatérve Hajdúböszörményben lett városi állatorvos. 1951-ben - már mint ismert ornitológus - a Madártani Intézet elpusztult gyűjteményének pótlásában működött közre, de lejárt és éppen meg nem hosszabbított engedéllyel tartott vadászpuskájáért és hozzávaló néhány darab töltényért "fegyverrejtegetés" címén letartóztatták és felfüggesztett 7 hónapi börtönbüntetésre ítélték. 1956-ban a forradalom idején tett, "a demokratikus államrend elleni gyűlölet keltésére alkalmas" kijelentéseiért 9 hónap börtönbüntetésre ítélték. Ennek letöltése után a Hortobágyi Á.G. szakállatorvosa lett (1959). 1984-ben, 71 éves korában hunyt el.
  DR. FEKETE SÁNDOR nyírbátori járási főállatorvos egyáltalán nem vett részt semmiféle '56-os megmozdulásban, ám feljelentették fegyverrejtegetésért. A fegyvert meg is találták, egy évet kellett ülnie FEKETE DR.-nak, akit járási főállatorvosi tisztétől is megfosztottak.
  DR. GERZSON ISTVÁN (1902-1977) 1928-ban került Baranya megyébe, ahol Hird községnek lett első körállatorvosa. Később, nyugdíjas éveihez közeledve, a fárasztó praxist a kevésbé fárasztó vágóhídi élelmiszer-higiéniai szolgálatra cserélte. 1956-ban őt választották az Üzemi Munkástanács tagjává. E minőségében többször kifogásolta a korábbi munkásigazgató hozzánemértésből fakadó szakszerűtlen intézkedéseit. Ez elég volt ahhoz, hogy egy év és nyolc hónap börtönbüntetéssel sújtsák. Büntetését le is ülte.
  DR. MILLER LAJOS sümegi járási főállatorvost a Sümegi Járási Forradalmi Tanács választotta tagjai sorába. Részt vett a járási forradalmi tanács ülésein, sőt - mivel neki volt autója - küldöttként részt vett a Győri Nagygyűlésen, amelynek határozatairól a községi tanács előtt beszámolt. Megállapították, hogy "olyan tevékenységekben szorgoskodott, amelyek egyáltalán nem tartoztak hivatali kötelezettségeihez", ezért egy év börtönbüntetésre, állásvesztésre és pénzbüntetésre ítélték. Büntetésének letöltése után üzemi állatorvosként folytatta munkáját.
  DR. BERECZ LÓRÁNTot '56-ban a Szeghalmi Á.G.-ban - távollétében - a Forradalmi Munkástanács elnökévé választották. A szabadságharc leverése után "a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés" vádjával indítottak ellene eljárást. Kihallgatásai során rendszeresen bántalmazták, majd a kistarcsai internáló táborba zárták. Végül csak "izgatás" bűntette alapján tudták állásvesztésre és 8 hónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélni. Egy éven át piaci eladóként, majd felcserként dolgozott, mire újból visszatérhetett választott hivatásához.
  DR. BOKORI FERENCet (1919-2005) SÁLYI professzor tanársegédjét 1944-ben frontszolgálatra hívták be, ezért szakadt meg ígéretes egyetemi pályafutása. Hazatérve körállatorvosként működött Beleden (Győr-Sopron megye). '56-ban a forradalmi tanács tagjává választották. Utána letartóztatták, a tököli internálótáborba zárták, 1 év után szabadulva, Kóny községben folytatta munkáját.
  DR. HUSZÁR ELEKet fegyelmi úton helyezték Bajnáról a Tolna megyei Regőlybe, mert a kuláküldözéseket elítélte. '56-ban megalapították a forradalmi tanácsot és a nemzetőrséget, és rengeteg élelmiszert szállítottak Budapestre a forradalmároknak. 1957 február 14-én letartóztatták és vallatni kezdték, közben durván bántalmazták. Ő kemény gyerek volt, nem hagyta magát, sőt visszaütött, ezért ájultra verték, 9 hónap börtönbüntetésre ítélték, majd 6 hónapra a kistarcsai internálótáborba zárták. Szabadulásakor Regőly község lakossága autóbuszokra kerekedett, úgy ment elébe, és hősként ünnepelte börtönből szabaduló állatorvosát.
  DR. MARÓT LAJOS Somogysámsonban működött körzeti állatorvosként. A forradalom idején élelmiszert szállított Budapestre a budakeszi kórházban ápolt betegek ellátására. Forradalmi magatartása miatt bevádolták, bántalmazták, állásvesztésre ítélték és Kistarcsára internálták. Szabadulása után Buzsákon folytathatta állatorvosi tevékenységét.
  DR. SZITA IMRÉt Veszprémben választottak a forradalmi munkástanács tagjává. Ebben a minőségében küldöttként vett részt Győrben a dunántúli forradalmi munkástanácsok konferenciáján. A forradalom leverése után a kelenföldi pályaudvaron valakinek a feljelentésére letartóztatták, és bármiféle tárgyalás, vagy ítélethozatal nélkül a tököli internálótáborba zárták. Állását elvesztette, felesége és két kiskorú gyermeke több, mint fél éven át csak a barátoktól kapott élelmiszer-adományokból tudta fenntartani magát.
  DR. KOSTYÁK JÓZSEF Á.G.-főállatorvost a szabadságharc leverése után igaztalan vádak: gyilkosságra uszítás, pisztollyal fenyegetés, tettleges inzultálás vádjával szállították a Fő utcai börtönbe. Onnan - bármiféle bírósági ítélet vagy akárcsak eljárás nélkül - a kistarcsai internálótáborba zárták. Hogy ott mi történt vele, nem tudjuk, csupán annyi tény, hogy féloldali bénulással került a börtönkórházba. Újabb fél év telt el, mire a vádak alaptalan, hazug volta bebizonyosodott és 1957. november 9-én szabadlábra helyezték.

Internálások, állásvesztések, rendőri felügyelet
  Egy évig csak felcserként dolgozhatott SZERÉMY ZSOLT; internálótábor lakója volt még - az eddig említetteken kívül - BODOR GYÖRGY, többen voltak - mint pl. MÁNYA TIBOR is - rendőri felügyelet alá helyezve.
  DR. HIRT GÉZA egyetemi tanárt, az Országos Állat-egészségügyi Intézet vezetőjét is leváltották. Hasonló sorsra jutott DR. SZÉKELY IVÁN Tolna megyei vezető főállatorvos kollégánk, akit a szabadságharc leverése után vezető beosztásából eltávolítottak és csak beosztott vágóhídi húsvizsgálóként dolgozhatott. KOSTYÁK DR.-ral együtt NAGY EMIL és FÜSTÖS MIKLÓS DR.-okat is eltávolították.
  Szerencsés volt, aki idejében külföldre menekült. DR. KASZA LAJOSt 1956-ban az Országos Állat-egészségügyi Intézetben választották meg a Forradalmi Munkástanács elnökévé, ebben a tisztségében még a Főváros Forradalmi Tanácsának Tudományos Bizottságába is delegálták. A szabadságharc leveretése után menekülnie kellett: külföldön víruskutatóként nemzetközi hírnevet szerzett.

Segítség az üldözötteknek
  Meg kell emlékeznünk - méghozzá hálás szívvel - azokról is, akik segítettek, kollegialitásból példát mutattak. Közülük kiemeljük DR. BARABÁS ISTVÁNt, akit a letartóztatott KOSTYÁK JÓZSEF helyére neveztek ki az állami gazdaságok főállatorvosának. DR. BARÓCSAI GYÖRGY írja: "BARABÁS DR. első dolga volt az akkor ellenforradalminak nevezett tevékenységért felelősségre vont állatorvosok segítése. Az elítéltek részére gyűjtést szervezett. Havi pénzadományt szavaztunk meg az elítéltek hozzátartozóinak megsegítésére. URBÁNYI professzort a Mezőszilasi Gazdaság állományába vettük és szakértőként alkalmaztuk. Ugyanitt kapott munkát MALÉTERNÉ GYENES JUDIT is. A Tolna megyei Állami Gazdaságok igazgatóságának fennhatósága alá tartozó területen biztosítottak munkát az ún. ellenforradalmi cselekmények miatt elítélt, megbélyegzett állatorvosok közül BALÁZS KÁROLY, HUSZÁR ELEK, KAKUK TIBOR, TANCZER DEZSŐ, VARGA JÁNOS és mások részére. Az élelmiszer-higiéniai szolgálat biztosított munkalehetőséget KOSTYÁK JÓZSEFnek, mások - pl. DR. TIHANYI OTTÓ - a mesterséges termékenyítő állomások hálózatában tudták meghúzni magukat.
  Hangsúlyozni kell, hogy listánk korántsem teljes, még mindig nem tudunk mindent. Az eltelt évtizedek alatt többen elhunytak azok közül, akik szenvedő alanyai voltak a megtorlásnak. De soha ne feledjük őket! Emléküket meg kell örökítenünk! Ezért e helyről is kérjük a hozzátartozókat, leszármazottakat, ismerősöket, hozzák tudomásunkra az idevágó emlékeiket. Az egyes kollégákat ért sérelmek ugyanis egymagukban csupán egyedi sorsok, személyes, magánjellegű, elszigetelt események, mások részére, csokorba kötve azonban ez már kari ügy, mindannyiunkra tartozik, mert tükrözi Karunk helyzetét egy kiélezett korban, tehát állatorvos-történeti szempontból mindenképpen figyelemre méltó.
  A mégoly kegyetlen igyekezettel végrehajtott szovjet restauráció nem sikerült: a rendszerváltás a magyar állategészségügy történetében is új fejezetet nyitott. A magyar állategészségügy, állatorvosképzés, állatorvos-tudomány azonban nem csupán trianoni határok közé zárt nemzeti, hanem Kárpát-medencei, sőt egyetemes európai ügy. Ápolása, gondozása, fejlesztése nem is lehet a budapesti minisztériumokban vagy a Parlamentben zajló kicsinyes pártpolitikai csatározások játékszere. Hőseink és áldozataink sem csupán az állatorvosi kar, hanem az egész magyar nemzet hősei és áldozatai.
  TATAY ZOLTÁN hallgató, aki orvosi hivatástudatból, a veszéllyel nem törődve, sebesült polgártársának akart segítséget nyújtani, de gyilkos golyó kioltotta fiatal életét, a nemzet és a hivatás mártírja, akinek köztéri szobrot kell emelni.
  A megtörtént események nyomon követése, feltárása, regisztrálása, gondozása és bemutatása az állatorvos-történelem feladata, hogy a tudományos világ elé tárja a valóságot, és emléket állítson mindazoknak, akik 1956-ban életüket, karrierjüket, sorsukat áldozták a szabadság és az igazság mellett, az állatorvosok, az állatorvosképzés és az állategészségügy hírnevéért is.

Dr. Karasszon Dénes

A forradalomról és szabadságharcról SZIGETHY GÁBOR író emlékezett meg. Az írónak a kort bemutató előadása helyett az emlékülésről írt impresszióit közöljük.

Íróemberként állatorvosok között

  Meglepődtem, amikor jó másfél évvel ezelőtt SZIEBERTH ISTVÁN elnök úr felkért, hogy 2006-ban, a Magyar Állatorvosok Világszövetségének közgyűlésén egyórás előadásban emlékezzem az 1956-os forradalom és szabadságharcra. Végletesen megosztott, egymásnak feszülő politikai indulatoktól felkavart hazánkban komoly kihívás egy általam nem ismert, nézeteit tekintve rendkívül sokszínű közösségnek a forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján kiegyensúlyozottan beszélni.
  Nem vagyok politikus, nem is állt szándékomban egyensúlyozni a különböző vélemények között. Íróemberként erkölcsi kötelességemnek tartom minden körülmények között azt mondani, amit gondolok, és képviselni az általam vallott igazságot. A hazudozást, a félreértelmezést, az igazság nem teljes kibontását meghagyom a politikusoknak.
  De 2006. október 22-én az Állatorvos-tudományi Kar nagytermében - miközben igen élesen és pontosan fogalmazva emlékeztem az ötven évvel ezelőtt történtekre - az igazi öröm és meglepetés számomra az volt, ahogy az egybegyűltek, az itthoni és határainkon túli állatorvosok, figyelmesen hallgatták az egymást követő előadásokat. Természetesen sokfélék vagyunk, sokféleképpen gondolkodunk, a múltat is sokféleképpen ítéljük meg, de épp az jellemzi az értelmes ügyekért tenni akaró embereket, hogy nézetkülönbségeik, sőt olykor ellentétes politikai nézeteik ellenére is az ünnep, a közös munka, a közös feladatok közösséggé kovácsolják őket.
  Ebben a körben, kívülállóként azt éltem át, hogy sok-sok emberrel találkoztam, akik örülni tudnak az egymással való találkozásnak, akik a szünetekben boldogan cserélnek egymással gondolatokat, eszméket és érzelmeket, akiknek közös múltjuk van, amely a bizonytalan jelenben is a közös jövő reményét sugallja.
  Ebben a körben, kívülállóként azt éltem át, hogy nagyon sokan befogadtak, mert örültek a közös emlékezésnek, örültek annak, hogy sok mindenben sok mindenkivel egyetértenek. Annak is örülni tudtunk, hogy a mai, pénzhajhász, csak a gazdasági sikereket értékelő, sokszor nagyzási hóbortban szenvedő világunkban a falusi állatorvos és az akadémikus, a nemzetközi tekintélyű szakember és a mindennapi munkában helytálló falusi egymás mellett ült a tornatermi padokon, és miközben jóízűen falatoztuk a tormás debrecenit, s hörpöltük hozzá az ásványvizet, élveztük az együttlét örömét.
  Igen, kívülállóként annak örültem, hogy láttam egy, a szakma szeretete által egybekovácsolt közösséget, és jó érzés volt szakmájukat szerető, szakmájukat eltökélten művelő kedves és okos emberek között eltölteni egy délelőttöt. És jó volt az is, hogy néhányaknak nem tetszett, amit mondtam, volt, aki másképp ítéli meg mindazt, ami ötven éve hazánkban történt, de mert odajött hozzám, és mert elmondta a véleményét, elképzelhető, hogy értelmes vitában, sokszínű beszélgetésben álláspontjaink is majd közelednek, ha idő és körülmények e mostani kicsit zűrzavaros idők elcsitultával ezt majd megengedik.
  A számomra legfontosabb és legtanulságosabb pillanat az emléktábla avatásakor következett be. A rövid emlékbeszéd, a koszorúzás, a néma főhajtás megszokott rendje után egy úr lépett a mikrofonhoz - vendég voltam, nem tudtam megjegyezni az ősz úr nevét -, aki csupán annyit mondott ünnepi megemlékezésként, hogy 1956-ban, amikor ő is részt vett a történelemcsinálásban, ő és társai nem hősök voltak, csak emberek.
  Ennek a délelőttnek - akkor és azóta is úgy érzem - ez a pár szó volt a legfontosabb üzenete. Önjelölt hősökkel, magamutogató hataloméhes politikusokkal, ügyeskedő, semmitől vissza nem riadó üzletemberekkel, magukat újra és újra előtérbe tolni akaró hatalmaskodókkal tele van ez az ország. De ma, éppúgy, mint 1956-ban, mindenekelőtt és mindenekfelett emberekre lenne szüksége hazánknak. Dolgozni, országot építeni, becsületben élni akaró emberekre.
  2006. október 22-én, az Állatorvos-tudományi Karon íróemberként, vendégként jó és tanulságos volt sok-sok ilyen emberrel kezet szorítani. Szigethy Gábor

Emléktábla

Az Állatorvos-tudományi Kar parkjában - TATAY ZOLTÁN első nyughelye felett - márványtábla őrzi '56 állatorvos áldozatainak, üldözötteinek és a megtorlást elszenvedőknek emlékét.
Az emléktáblát a forradalmi napokat idéző Edmond-nyitány hangjai mellett DR. JAKAB REZSŐ, a forradalmi események után kizárt állatorvostan-hallgató és DR. HORVÁTH LÁSZLÓ, akire az ügyész halálos ítéletet kért, leplezték le.

Emléklap

Az állatorvosi kar, ill. az alma mater megbecsülése és tisztelete jeléül emléklapot kapott:
DR. BODOR GYÖRGY, DR. CZABARKA JÁNOS, DR. GUOTH JÁNOS, DR. GYENES MIHÁLY JÁNOS, DR. HARKA ÖDÖN, DR. HORVÁTH LÁSZLÓ, DR. HUSZÁR ELEK, DR. JAKAB REZSŐ, DR. KOVÁCS IMRE, DR. MÁNYA TIBOR, TARY MÁRIA tanárnő.
Posztumusz emléklapot kaptak (amelyet a családtagok vagy hozzátartozók vettek):
DR. ANDRIK PÁL, DR. BERECZ LÓRÁNT, DR. KÓMÁR GYULA, DR. MILLER LAJOS, PROF. URBÁNYI LÁSZLÓ, DR. SZÉCSY ATTILA, DR. SZITA IMRE, TATAY ZOLTÁN egyetemi hallgató (emléklapját a Szerencsi Polgári Egyesület vette át).